2020. december 24., csütörtök

Pályázat

 


Evokációk minikönyvsorozat folytatásához, azaz az 5. könyv megjelenéséhez

 újra indul  a pályázat.

Keressük azokat a műalkotásokat, melyek írásra késztetik íróinkat, költőinket.

A művek a LirArt.com oldalra való feltöltése után Irodalmi Pályázat kerül kiírásra, 

melynek témája a feltöltésekből kiválasztott képzőművészeti alkotáshoz 

szöveges illusztráció – főként vers – ,  írása. 

Jogi és személyi feltételek: 

Érvényesen pályázhat minden 18. életévét betöltött természetes személy.

 A 18. életévét be nem töltött természetes személyek

 csak törvényes képviselőjük hozzájárulásával pályázhatnak. 

Állampolgárság és lakóhely tekintetében a pályázat kiírója

 nem köt ki feltételt a pályázókkal szemben.

Pályamunkák beadásának feltételei: 

A pályázó kizárólag saját eredeti szerzői alkotásával pályázhat.

 A pályázó a pályamunka benyújtásával felelősséget vállal azért,

hogy a pályamunka a saját szerzői műve,

 továbbá felelősséget vállal azért, hogy az általa benyújtott pályamunka 

nem sérti más szerzői, felhasználói, illetve személyiségi jogát, 

a pályamunka közzététele semmilyen jogszabályt nem sért.

 Egy pályázó maximum 5 művel nevezhet.

 A pályázat benyújtásának módja: A pályamunka benyújtása elektronikusan,

 a lirart.szerk@gmail.com címre történik. 

A művek kiválasztásának szempontjai között 

az alkotások esztétikai és tartalmi minősége mellett 

figyelembe kell vennünk, hogy könyvünkben kinyomtatva is 

minél jobban érvényre jutó legyen az alkotás. 

Válogatást követően értesítjük pályázóinkat arról, 

hogy bekerült-e pályamunkájuk és a bekerült alkotások 

feltöltésre kerülnek a LirArt.com weboldalra –, 

ahol azok a pályázat második terminusának alapját képezik, 

azaz magyar nyelven írt versek és rövid prózai művek ihletőiül szolgálnak, 

és végül a megszületett irodalmi alkotással együtt kerülnek végső elbírálásra.

Miután a minikötet megszületését követően kiállítás szervezését is tervezzük, 

kérjük, hogy lehetőség szerint kiállítható alkotásokkal pályázzanak.   

TECHNIKAI FELTÉTELEK: A pályamunkát az elbíráláshoz 

JPG file, max. 500 KB, min.  600px X 700px formátumban 

kérjük az e-mailbe feltölteni. 

RÉSZVÉTELI DÍJ: A pályázaton a képzőművészeti alkotásokkal 

való részvétel ingyenes.

HATÁRIDŐ: A pályázatok leadási határideje: 2021. Február. 15.

A bekerült művek alapján tehát irodalmi pályázat kerül kiírásra,

 melynek legjobbjai szerepelnek a pályázati művekből álló 

Evokációk  címet kapó mini antológiában, a szöveg- illusztrációval együtt.

  Előző pályázataink lefolyásáról és eredményéről tájékozódhatnak 

http://www.lirart.com/ oldalon.



We are pleased to announce that in order to continue the mini-books series 

Evocations with volume 5, a Fine Art Tender is relaunched.

We are looking for works of art that would inspire our writers and poets.

After the selected works have been uploaded to LirArt.com

a Literary  Contest will be opened, the topic of which is writing 

a textual illustration - mainly a poem - for the fine art work 

chosen by the writer from the uploads.


Legal and personal conditions

Any natural person over the age of 18 can apply. 

Natural persons under 18 years of age can only apply 

with the consent of their legal representative.

In regards to nationality or residence, the tenderer does not impose 

any conditions on applicants.


Conditions for submitting applications

Applicants may only apply with their own original authentic work.

By submitting the entry, the applicant is responsible for ensuring 

that the entry is his/her own work, and does not infringe any  copyright, 

usage right or personal rights, or any law.

An applicant may enter a maximum of 5 works.


Applications must be submitted electronically by e-mail 

to lirart.szerk@gmail.com.


At the selection of the artworks, In addition to the aesthetic 

and thematic aspects we must also consider the expected quality 

of the printed result.


Applicants will be notified after the selection process.


The selected artworks will be uploaded to the website LirArt.com

as the basis of the second stage of the tender, serving 

as inspirations for poems and short prose works written 

in Hungarian and finally will be assessed together with the literary work.


Since we are also planning to organize an exhibition 

after the publication of the mini-book, we kindly ask you to apply with works 

that can be exhibited if possible.


Technical Specifications

The digital image of the artwork must be in RGB color JPEG file format.

Minimum acceptable dimensions are 600 x 700 pixels. 

Maximum file size is 500 kB.


Entry fee

Participation in the fine art tender is free of charge.


Closing date

The deadline for submission is

15 February 2021


Based on the submitted works, a literary contest 

will be announced, the best of which will be included

in the mini anthology entitled Evocations consisting of the contest works

 (text with illustration).


Further information about the process and results of the previous tenders 

can be found at www.lirart.com


2015. szeptember 25., péntek

A könyv vázlata


Jávorka Csaba: Porból lettél




Kárpáti Orsolya: Feladat



Örvényleni. Üstökös porból
visszacsillanni a Holdra.
Ócska vetítőn tekeredni,
nem megállni, forogni csikorogva.
Lenni szakadt, celluloid fényű anyag,
lenni pikkely, lenni lámpabúra,
türkiz habként nyalni a stéget,
diffundálni a múltba.
Eloszlani, magadat elosztani:
jussál erre meg arra.
Feszülve szorítani, nyomni,
lökődni távoli partra.
Lenni az ékszer kék-lila bronza,
lenni selyemruha ránca.
Menni a táncba, lenni a bárcás
kivénhedt kígyóknak álma.
Lenni vak ábra, nézni magadba,
rogyni a porba, homokba.
Születni mégis, születni kétszer,
születni újra meg újra.​


Zsidákovics Mihály: Shopping 



Pivarnyik Anikó: Shopping (haiku füzér)

áldozni mennek
táncoló tűsarkakon
izzik a körút

Gucci-infernó
kapuit sarkig tárja
csalóka éden

próbababákon
igéző s size t-shirt
– torzít a tükör

hosszú ujjakon
papírszatyrok lógnak
mélységi mámor

ideiglenes
idegpálya nyugalom
vasárnapokon

Vörös Valéria: Négy évszak


Vázsonyi Judit: Daloda


Hej, delide - daloda,

tűzijáték ez a fa,

csillagszóró, láng-eső,

sárgálló és kékellő!


Zöldbe hajlik, pirosba,

csipkés törzsű titokfa.

Ősz hűvöse, tél dere,

jég virága, nap heve,



tavasz füttye, nyár dala,

sej, delide - daloda!

Szellő-büfé, szikra-bár,

illat-konyha, íz-bazár,


hímes hotel, lakoda,

égi-földi szálloda,

évszakoknak ág-boga

szivárványt sző álmodba. 


Pokorni-Lovas Katalin: cím nélkül



Sebestényné Jáger Orsolya: Nyári imádság


Uram most megpihennék
napórák álmait feledtem
szélcsend lennék a nyílt vizen
sirályok szállnak el felettem


nád ívén lehetnék a csönd
nyár esték moccanásai
rezdülnék kéklő víz fölött  
szárnyacsapásaim sem hallani


part lennék kikötők ölén
kikötők kövén a régi lom
megpihennének álmaim   
a parton feledett padon


vagy távoli titkok csillaga
kitárt karokkal zuhannék
alattam hömpölyögne lent
a szétáradó nyáresti ég.

Ladóczki Béla: Ősz a tóparton









Arató Csilla: Még nincs túl hideg

Már elmúlt a gazdagság
pehely szirma sincs már a nyárnak,
a fűben bogarak alusznak
az égen lomha felhők járnak.

Kúszik a csend a hegyek felett
lassan álomba szenderül a táj,
vérző leveleket tapos lábam s
a kerítés mögött pihenő a nyáj.

Kabátban cammog a határ
levedli sok nyűgét a fáknak,
a homály, mint szerelmes úgy ölel
s lassú, őszszagú esővel áztat.

Mint apró madár, ülök egy ágon
félő, hogy lassacskán eltűnő vagyok,
gondolok egyet s kiszállok a rétre,
hátha az őszben én is megduzzadok





Budai Tímea: Éjjeli járat








Sirák Joci: Éjjeli járat



Lélekben már a kocsiszínben van

A többiek között

S egy hózáporos, kéklőn csillogó

Nagyvárosi éjszakáról álmodik

A sovány villamos



Artzt Tímea: Éjjeli járat



Esti Kornél még mindig ott ült
az ablak melletti kényelmes ablakülésen,
míg a 47-es villamos átsiklott a vízen.




Wollein Mária: Margaréták





Pongrácz Ágnes: a margaréta-lányok


a margaréta-lányok csak egy kis

figyelmet kértek

 - tőled és tőlem -

amikor a színpadra léptek

egy csokorban álltak

és öt irányba néztek

a margaréta-lányok

majd felcsendült az ének

felrepült az ének

és körbejárt a dallam

- én hallgatok te hallgatsz –

a margaréta-lányok most is fehérek

indigókéken köröttük az élet

száll – száraz gizgazokba téved

- én látom ezt te hallgatsz –

egy indigó-lélek az égbe téved

véget ér a dallam

- a margaréta-lányok

hallgatnak s te hallgatsz -



Ladóczki Béla: Pipacsok


Sebestényné Jáger Orsolya: A nyári rét


Még szénaillatot hord a szél,

s kévéit lustán kibontja a nyár,

de rozsdás foltját toldozgatja már

bőujjú kabátján a láthatár.


A sehol-sincs rét valahol itt maradt,

a reszketve táncoló égerfák alatt,

hol kócos boglyák álmos rejtekét

simogatná kezével az ég.


De tékozló traktorok szántották simára

s fölötte köröznek unottan a varjak,

talán az időknek táguló mezején

egy mulandó virág egyszer még kisarjad.


Ám addig csak, csöndes vontatottan

a múló idő rója fölötte sok körét,

én mégis tudom: immár múlhatatlan

a nyár végi erdők ölelte rét.

B Láng Ernesztin: Séta a kertben





Pécsi Nelli: Búcsú

Most elmegyek,

de varázserőmmel pöttömmé teszlek,

tenyerembe veszlek, 

szívem fölé

puha zsebembe teszlek.

Mint öreg fákon

a rügyező gally,

úgy bújsz majd ki belőlem.....

de jajj! Kis kíváncsim!

A szél nehogy leszegjen,

mert ha elveszítlek,

no mondd,

tudsz-e úgy elaludni többet,

hogy ne susogjak füledbe fölötted,

mint rádhajló fűzfalomb.



Póth-Vecsei Mária: Téli vízpart





Salamon József Imre: Ott vagyunk


Nézd, mily gyönyörű az élet
Bár most mélyen alszik,
Mint a szeretet, s a remények
'Holtában' gazdagszik,
Hát ne félj, csodáld ezt a vágyat,
És ne akarj lopni igaztalan mázat,
Hisz' ott csobban most is
Boldogságunk szava,
Hol zimankós a világ
Nappal, és éjszaka,
Mert zúzmarába fontam
Mindent, mit lehetett,
Hogy felhevítsem újra

Termékeny öledet.

Benk Katalin: Fuvallat





Kárpáti Orsolya: Legvégül

szorítja szirmát ingatag
magához minden pillanat
ütemre rebbenő fejek
lüktető tarka-rőt erek

virágaink úgy izzanak
benn lángol még az akarat
míg el nem fújnak rossz szelek
és nyílnunk többé nem lehet

a végső percben részegen
átröppenünk a fényeken
azután csak a nincs marad
isten a kék semmi alatt






Zajácz Viktória: Céltalanul




Mészáros László: Szívkitörés



Hétfői áhítat, erdők hajnali csendje,

a készülő üdvösségbe zárt zuhanás:

markomban felejtett apró tenyered melege.

S ahogy utolszor suttogtad: Apa;

a szívkitörés megmásíthatatlan jelentése,

vérkörök, rózsafüzérek, szögesdrótok

a kitárt világ ablakkeretére verve.


Gyulay Erika: Elhagyatva






Burján Gál Enikő: Haláltalanul



Éjjel az utcák hajadba kúsznak,

mint álmos kígyók. Madárként úsznak

szemedbe a tárgyak. Hullámzó szoba

mélyén táncolnál te is. Gondold hát oda

arcodra Őt, az időn kívülit,

hisz nem fájnak a ráncok. Kiürít

mindent holnapra a hajnal. Láttad

az őserdőt, sámánt tüzet? Átad

mindent az emlék az éjnek. Magad

voltál az idő, a hely s az indián. Ragadd

meg a múltat, mit éltél, de nem te vagy már.

Elcsábít a jelenből egy időtlen madár,

életed előtti korból nem öl meg halál.



Király Mandi: Játék a hóban


Vassné Szabó Ágota: Angyalszárny


Olyan csendes minden.

Paplant dobott valaki a tájra.

Cikkant egy vidám madárka.

Pálcika lábain szaladgál a  hóba’.

Megrebben tőlünk, felrepül,

dobogó szívvel egy pucér ágra ül.

Pöröl kicsit, majd elcsendesül.

A kutyám előttem szalad.

Szabad, mint fejemben a gondolat.

Hirtelen visszafordul.

Okos szeme játékot koldul.

Nem látja más, csak a kismadár,
,
 hogy a hegyen lefekszem a hóba

- mellém bújik kutyám -,

és suta két kezem

kettőnknek angyalszárnyakat csinál.



Benk Katalin: Alkonyat



Hollósy Tóth Klára: Alkonyat

Alkonyég tekint rám úszó felhők mögül,
sápatag holdfény néz le a tóra,
titokra szomjas est figyel a fű közül,
Gondviselő jött látogatóba.

Sejtelmes estárnyak kószálnak a tájon,
a szél tört testeket szór szanaszét,
elszunyókálna már a remeteálom, 
de vadul szaggatja rongyát a lét.

Röpke kis levélkék ide-oda szállnak,
köd karol, a táj egyre konokabb,
az emlékek, s az árnyak magukba zárnak,
holt szerelmet ringat az alkonyat.


Almási Zsuzsanna: Pipacsok közt






Pongrácz Ágnes: a széken


egy könnyű szatyorral

és pőrén érkezett a nyár

a fején sötét cilindert viselt

amit először csak megemelt

majd riadt meleget

varázsolt belőle az égre

a pipacsok féltek

a kék a földre égett

aztán a nyár leült

erre a billegő vékony-lábú székre

és a pipacsok

mint a selyemvirágok

a lábainál maradtak mozdulatlan

látod

így teszek majd én is

amikor leülsz

aranyló-piros szirmaimmal

időtlen időre

körbefonlak



Ábrahám Béla: Prayer





Sebestényné Jáger Orsolya: Őszi imádság


Engedd látnom a vadgesztenyefákat:
lombjaik között elszunnyad a bánat. 
Engedd tudnom: ott ahol én lakom,
letérdel a csönd az elárvult gallyakon. 
Míg haza baktatok az árnyas fák alatt
a kitárult világ már mögöttem marad
és köröttem puhán nyújtózik a reggel, 
engedd meglátnom gyermekszemekkel
a szépet, mely útra kel, s kitölti a teret.
- a hársfák tudják, hogy így rendeltetett -
míg meglátom újra pazar színein át
a teremtett rend tiszta alázatát.

Jeles Teréz: Magány



Pásztor Piroska: Az én csendem


Az én csendem az álmodó csend,

alvó erdő mély éji csendje,

hol titokzatos ezüst köd leng,

s lepel alatt pihen az elme.


Az én csendem a dübörgő csend,

verembe ásott szavak csendje,

bár néha-néha kitörni kész,

ám sosincs olyan bátor, merész.



Az én csendem a zokogó csend,

egy megtört lélek fájó csendje,

ki kínját ajtó mögé rejtve,

hallgatag, pedig üvöltene.

Radó László: Csend




Sirák Joci: Csend


A hajnali szürkeségben

A döglött házfalon

Felpenészlik a kék és a zöld

Már csak a költő álmodik


          Kagyerják Attila: Ölelés



Zajácz Edina: Egyszerűn


Téged látlak, míg a világot nézem,

fátyol sem maradt, ami eltakarhat,

szemednek fénye ma olyan tünékeny,

mint a fűszálakon tetszelgő harmat.



Mintha messzebb lennél, vagy magasabban,

betakarnálak - csak félig érlek el,

mikor ölelsz, rajtam a tél is paplan,

s a zörgő csontú halál letérdepel.



A Napot, mely ujjaink között lapul,

homlokod barázdáiba csókolom,

egymásnak maradtunk cicomátlanul,

te az egyik, én a másik oldalon.



Utánam ne maradjon bánat, se bűn,

én így akarlak szeretni, egyszerűn.



Pokorni-Lovas Katalin: cím nélkül


Óbis Hajnalka: Pipacsok


Pipacsok nőnek bennem
mint a vágyak
mindenütt
úton-útfélen, szántók szélén,
parlagokon
tarlókon, árokszélen, búzamezőben
elhagyatott, romos kertek 
törmelékhalmain
én meg úgy nevelgetem
a magam pipacsait
mintha gondosan metszett
nemesített rózsabokrok volnának
ritkák és különlegesek,
hulltukban is illatozó szirmokkal,
puha szőrök helyett
elegáns tüskéket
növesztve
és mintha rózsaolajat
sajtolhatnék a szirmaikból
nem pedig mákonyt.




Radó László: Úton 











Pécsi Nelli: Retúr

Kifeszült időn lépek,
holtravált hajnalomon
gyengítő hideg.

Piros és narancs izzás,
szalámi és dohányszag,
monoton ringás.

Forrón, gyanakvón, némán,
a nap szalad talpamon
zokogón, sárgán.







Kádár-Csomor Gábor: China Hotel








Kárpáti Orsolya: Hotel China 

volt ez a házi hajó nem rémlik
China motel miarosseb
Cheng kicsicsázta a tornyát 
lent csirkés sünt sütögettek
mondtad az állvány eldől
erről fúj be a szél
ablakain csupa sebből
ömlik a cúg meg a dér
fuss ki az ajtón szóltam
huss 
leeresztem a horgonyt
el ne zakózz a finisben
kértem
Kincsem a lépcsőn nincs fok
csengő lift kerülendő 
búgtad
Cheng kicsinálta a drótot

ha ott az a horgony nincsen
Cheng a személyzet is úszott 







Jávorka Csaba: Kódolt ösztönök



Mórotz Krisztina: Érted

Sóhajtva emelkedtél fel a fűről. Most te

nem látsz engem. Nem látod, hatalmas,

gesztenyebarna szemeimet, s nem

láthatod nevetésre álló számat sem.

Nem tudsz még rám fókuszálni, mert

még más nők emléke takar el engem.

de én ezeken túllépek. Érzem, hogy

erőt meríthetnék gyönyör-tüzedből.

Magamhoz karolnálak haladéktalanul,

mindaddig, amíg ki nem fehéredne a

világ köröttünk! Gerincem ívben feszül,

mert már testemen elhatalmasodtak a

kéj szabálytalan sávjai.




Lőrincz Mária Magdolna: cím nélkül






Burján Gál Enikő: Szél vagyok


Szél vagyok Istenem adj nekem arcot

égsima bőrömön szálljon a felhő

megsebez újra a táj ez az erdő

testemen éj ragyog éj ragyog éj ragyog

adj nekem arcokat Isten a szél vagyok


Király Mandi: Remény




Jóni Barna: Remény

Kifakadnék a Nappal,és úgy
siratna az ég könnyeivel áldva.
Ó, te Mindenség!
Engeded-e még? Engeded-e még?
Viszketve ágak hegyén sarjadnék,
csodálkozol majd velem szép természet?
Csak áldj engem a Teremtésnek!
Bimbót fakassz, bimbóm fakadj!
Bennem ragyogj, éledj te Nap
Lennék szabad, lennék szabad...

Póth-Vecsei Mária: A szerelem arcai ( bánat)


Vaskó Ági: Isteni gyöngyöt


Hajnali csendben fázik a szó,
bársonyos álmon nincs takaró.
Lusta a vágy is, lomha a fény,
isteni gyöngyöt sír a remény.

Salamon József Imre: A szerelem arcai 

Szép csöndjét hozza imámnak,
S kelyhével úgy ölel át,
Míg mosolyát szövi a bánat,
Lágy zeneszó nyújt parolát.

Néked is kérhetek újra
Létet, szép muzsikát,
Ha gyermeki szívedbe bújva
Lükteti életen át,

Hogy szeretni úgy kell,
Mint hervadó sziromlevél,
Mi életet hagy a magban,
És boldogan földedbe tér.

Király Mandi: Folyóparton



Haász Irén: Nyárvég

Tikkad a nyár, hűsre leült,
dús öle már elnehezült.
Talpa alá föld muzsikál,
éji dalán szunnyad a nyár.

Surran a szél, fodroz a nád,
éber a szép nádi világ,
róka csahol, tollpihe száll…
Izzik a hold, jár a halál.

Halkul a szó, félti magát,
meglapulón hinti tanát.
Reccsen a sors, mint a faág,
tépi saját áldozatát.

Ábrahám Béla: A krumpliföld Jézusa



Vázsonyi Judit: Nocsak

Nocsak! A krumplit a kánya vinné,
távolban az a három madár? És itt?
Sehol egy lélek, a határ üres.
Tán bogár-ijesztő ez a rém kedves bábu?
Rongyos kis életét röghöz kötötte
kereszt - ő maga. Piszkoszöld egén
felhő esendő remény csupán.
Mosolya zsákarcára fagyott,
mint akit elhagyott a Teremtő.

Jaj, dehogy! Hisz ragyog két gombszeme!
Nézd! Nem kereszt, árboc az!
Vászna a rongy szélbe feszül,
mint hajó, repül a végtelen
viharos krumplitengeren!
Így őrködik, vigyáz, figyel
halandón s öröklétűen.



Kádár-Csomor Gábor: Honvágy





Vermuth Attila: Haza

A szeplőtelen hon: valóságok
hátlapja. Vissza ne fordítsd, ha jó!
Meredjen csak unt lakcímek mögül
az a vágytól terhes hajó...


Felber Zsolt: Honvágy

Könnycsepp-morzsolgató idő:
örök télbe rejtve sír a szív,
vasszeget ver belé egy nehéz kő,
hív az odahagyott haza, hív…


Jávorka Csaba: Katarzis




Kárpáti Orsolya: Ez a kapaszkodó, két félkész gyerek

a teremtés előtti kezdeteknél jár:
Itt még nincsenek nemek.
Csendben kirakom mindenem eléd:
nézd, ezek az arcok mind az arcaim,
ezek a galambok itt a két kezem.
Tüdőm lombján sikító kerubok:
sok szárnyat bontott, nyirkos félelem.
Nézd ez az elem itt a hidrogén,
ez az O pedig a te vegyjeled,
az a sötétkék tenger lesz a könny
és ami utána jön majd, az a fekete
a tiszta medrű, mélységes közöny.
Nézd csak, bezártalak a vággyal ebbe, e
kalitkába, ami én vagyok:
vér a véredből, nemző angyalod.
Ez a csipke itt szoknyád cifra alja,
ezek a sziklák pedig fellegek…
és látod? Együtt repülünk fintorogva
oda, ahol én hús vagyok s te szajha,
oda, ahol nincsenek  emberek.

Berecz Krisztina: Hazafelé


Farkas Csaba: Biciklin

Hazafelé tapos, pedáloz a lét
Tompa szív pumpálja fáradt ütemét
Lánca némán feszül, de foga csikorog
Lámpája fényt ad, míg a kerék forog

Magányos csöndjébe kínt hoz az éjjel
S faggatják tűzlelkű árnyai kéjjel:
Leszállnál-e már? Dobnád-e a terhet?
Szaladsz-e játszani fájó szerelmet?

Otthon, a szobában szuszog a remény
Fölötte altatót dúdol tünde-lény
S ringató hullámán tej ízű álom
Varázsa terül szét garzon-világon

Köldökzsinórral köt gúzsba a jelen
Nem enged, nem ereszt - édes kötelem
Felizzik lámpája, lánca muzsikál
Gyorsulva járja már táncát a pedál

Diós Magda: Áldott állapot




Marcsek Anna Mirtill: Áldott állapot

Jött a Tavasz, csábító mosollyal,
Ő mohón kitárta ablakát,
teste szerelemtől ujjongott,
lengedezett ezernyi illatágy.

Nászra kelt, sóhaját vitte a szél,
kócosan, boldogan állt ott
- érzi benn a gyönge mocorgást -
anyává válni áldott állapot.

Kállay Zsolt: Sírjaik hol domborulnak




Pongrácz Ágnes: itt fekszem

én
itt
fek-
szem
ti meneteltek bajtársak és cimborák
én itt fekszem ti fenn az égben
mene-
teltek
várja-
tok
meg
baj-
tár-
sak
 és cimborák

Zsidákovics Mihály: Izzásban



N Sebestyén Katalin: Izzó naplemente



Bíbor bársonyruhát öltött korong
végigpásztázza a látómezőt, 
utolsó sugarait szórja a naplemente, 
pajkos szél vörös haját égreemelte.
Parázsló színvarázs öleli vásznadat,
arctalan testtel szerelemittas párok
az éjbe menetelnek, útjukat átszűrődő
széles fénnyaláb jelöli.
Izzásban lévő vérvörös alkonyat
eggyé válik a horizonttal,
nappali fényre esti bíborpor száll.
Csillagsereg szikráit ontja,
az ég peremén egy-egy hullócsillag,
aranycsíkot húz az éji mennybolton.
Feltűnik az éjszaka őrzője, kéklő
égboltot most a sötétség uralja,
fekete köntöstakaró öleli a várost.
Ó! Te titokzatos, ezüstfényű égitest
kérlek őrízd örökké e varázslatos 
színözönt az emberiség számára.


Jávorka Csaba: Csodavárók



Szilvássy Ildikó: legbelül 

olvas, karja a karfán legbelül
nyílik a nap és madarakat enged 
a hajából ki, és kehelyből engedi 
inni magát. nyílik a föld, a világ
jön megy az ember a világok között
kétszer ugyanazt, többször ugyanazt 
csak máshogy, legbelül marad, 
a legeslegbelsejében középen marad
és senki nem veszi észre
mert csak lélegzete van -

hogy látnátok?



Zsidákovics Mihály: Mi ketten




Arató Csilla: Harmónia Van, ki látni véli a jövőt s időóceánok vad hullámait lovagolja. Nem veszi észre a pillanatot, mi körbeírja lelkünk finom rezdüléseit. Egy cseppnyi érintés, egy simogatás, egy ölelés egy lágy csók, egy maréknyi csend az időben.

Zsidákovics Mihály: Úton







Zistler Richárd: Napjaim


Azok voltak szép napok,

szívem ide-oda költözött,

szabad lelkem inge fölött

világ volt az öltönyöm.





Kincses Katalin: Úton


Felhőkbe nyúló
falak között visz utunk,
városi zajban.

Villódzó fények
hiába hívogatnak.
Messze még a cél.




Rátkai Béla: Fehérló




Mihály Csilla: Táltosom, ménem Tüzet csiholó éjszakában lobbanni bátor tiszta vágyam, táplálja lelkem, míg e katlan idebenn izzik, szikra pattan.
Tombol a lázam, menni kéne, nyergelj, és indulj, nézz az égre! Leszek a szemed, csillagfényű, köröttünk csendes még a szérű.
Táltosom, ménem, parázs éjben lángoló szívem el kell égjen! Vágtass, ahogy tudsz, suttogásom erőt ad, hogyha hív az álom.
Át kell jutnunk az erdőn, szépem, hamis karámból szökve, ébren, hajnalfényt ringat ott a távol, ihatunk még ma hűs tavából..




Dr. Vágvölgyi Istvánné: Kőangyal




Pécsi Nelli: Ima

Lüktető hajnal, 
tömjénfüstös szobában
lépdel egy angyal.

Édes rózsavíz
szivárog kis szívéből, 
megsebzett vadnak.

Angyalszárny alatt, 
imában térdepelve,
borzongva üvölt.

Fohászba merült
összezárt tenyerükben,
vígasztaló dal.


Szilvássy Ildikó: Madonna





Zajácz Edina: Legszentebb bűnöm



Legszentebb bűnöm lettél, 

áttetsző remény.

Tűzhajnalokra virradó, 

falatnyi gyümölcskenyér.

Ha nem szeretnélek, lehet szégyelleném;

életemben egyszer hazudtam érted,

te hófehér, nekem fogant, 

púderillatú pillanat.



Az égboltozatot áthasítja 

egy csillagszekér,

míg a képzelet hozzád vonja ujjamat.

Mire virrad, tökéletesre rajzol,

Milyen szép vagy, 

hozzám a legirgalmasabb,

langyoshúsú nevetés. 

Talán meghagy szeretni a holnap.

Nevelnélek, mint szőlőszemet,

és ha belőlem fellélegeznél,

tartanám egek rejtekén álmodat,

s el nem ejteném.



Vágvölgyi Attila: Virágot ölelő


Bódai-Soós Judit: Coeur-dal


Örömmé olvadok karodban,
fénnyé tűz-éjszakánk fölött,
minden szívdobbanásod
lelkembe költözött és
bőröm részévé válik
selymes érintésed
ezer szerelmes
sóhajunk
között.




Bartók Andrásné Gyöngyvér: Tűztánc


Hollósy Tóth Klára: Tűztánc Tűztáncot jár a nyár, a végtelen lángszikrája szalad szerteszét, rekkenő hőség, izzítja hevét, forr, vibrál, tüzel, vakítón remeg. Lángbozontú ölébe szendereg aléltan minden élet, bogár, gyík, s az izzó korong láza sugárzik, fényébe nézni bárki képtelen. Vérvörös lánglován vágtat a nyár olyan, mint egy hatalmas tűzmadár le kell, hogy csukja pilláját a szem. Forróságtól alél a tág határ, sugározza vadító mámorát, mint aki nem nyugodhat el sosem.

Dr. Vágvölgyi Istvánné: Az idő sodrában




Bódai-Soós Judit: Ősrobbanás



Tér se volt talán, amíg üresen állott,

ahol egy pontnyi Majdban

összepréselt Minden

álmodott magának világot

– a létezés határán –,

hol a véghetetlen súlyú Nincsen

– időtlenségbe zárván

a várakozásból feszült Erőt –

lenni vágyott,

tán ott volt az Isten,

s megalkotta a Létezőt:

a Vant,

és lett egy pillanat,

az Első,

amikor a Hiány anyaggá szakadt,

majd Térré tágult egy villanás alatt,

hogy betöltse őt szétáradón

a Semmiből fakadt Mindenség.



Zsolnai Tímea: Azután



H Gábor Erzsébet: Akár a fáradt szél a fán




Akár a fáradt szél a fán -

mikor egy percre megpihen,

úgy hallgat most a néma szám,

megfagyott csendje épp ilyen.



Nem oldja semmi fel ma már,

nem jössz - a Hold is oly rideg,

vajúdó ajkam szóra vár -

nem kell a csókom senkinek.



Mozdul a szellő, tétova,

fakult levélke csüng a fán -

lejárt már rég a fénykora,

övé az éjjel még talán.



Remélem én is ezt az éjt -

hiányod élő húsba váj,

nézem a sápadt Holdkaréjt -

akarlak úgy, hogy szinte fáj.







Lőrincz Mária Magdolna:cím nélkül



Vassné Szabó Ágota: Sejtekre bomlok 

Kezeim fehér brokátba csomagolták

az oszlásnak indult tegnapot.
Vérszínű foltok ütnek át rajta.
Nincs több fohász. Nincs foganatja. 
Elmosódott testem körül aura:
pulzáló pontok. Sejtekre bomlok.
Magunkba vájjuk a sírunk.
 Virág is kerül rá, íriszt sírunk.
Nem segít már a jövő ágszerű,
görcsösen kapaszkodó keze
haldokló gyökérré változom vele.
Tükrömben látom torzuló arcom.
Szétmálló szájjal magamnak mondom:
lassan  észre sem veszem,
kifolysz belőlem,
behörpöl a föld,
 s belőlünk szomorú gaz terem.



Zsolnai Tímea: Nyárutó


Sebestényné Jáger Orsolya: Elmúlás
Hársfák karjai között költözött
közénk az ősz.
Egy fényes reggelen a fényeken
túlról érkezett,
s mi néztük ámulón túl mulandón
végzetünk,
míg szívünk zegzugos szobáiból
hangtalan suhant tova
végtelen időnk véges augusztusa.



Jávorka Csaba: Autodafe





Péter Béla: amorf pillanat


a szálfatermetűeket is elérte a tűz,

az úr ítéletéhez már

senki semmit nem fűz.

lángok járnak át minden zugot,

féktelen a tánc.

kisimul végtelen feszesre

mindennemű ránc.

a földmélyi járatok megroppannak,

és már reng

belé a glóbusz! a teremtő ugyan

min mereng?

a láng túlfűtött ördögökként járja  furcsa,

kéjes élvektől ittas, piruettjeit: kulcsa

a múlandóság bugyraiban rejtve. áttűnő

képek sora.  az isten  előtt már csak a fű nő.

a teremtmény, a visszavonhatatlan élet

ellobbant. a tanúk láthatják, ez az ítélet.

Nemes Zoltán 'mettor': cím nélkül






Vassné Szabó Ágota: Bukik a nap



A szomszéd házfalon,

a vakolatra

rozsdafoltokat fest az alkony.

Cifrázza.

Sápadt sárgákat kever bele,

s a lemenő nap gyenge ereje

még húzna egy vonalat

valahová az eresz alatt.

Felélednek a fénytől.

Masszák csorognak,

gurulnak,

festik a falat.

Tünékeny átverés ez.

Ahogy bukik a nap,

nem látsz mást végül,

csak unalmas, szürke,

málló foltokat.



Zsolnai Tímea:Hajnaltánc




Gősi Vali: Illatod őrzöm


*„Vállamra ömlik a langyos végtelen.”
Még átjár a lüktető, könnyed reszketés,
de éled az öntudat, s a kábult szenvedély
a lehulló hajnallal mögöttem marad.



Még itt vagy e törékeny, szép ébredésben,
mint halk, finom rezgés, éteri zene,
légies árnyékként tűnsz fel a fényben,
táncolni volna még érdemes veled!



Kár, hogy e tünde hajnal-születéssel
halkul a dallam, és elnyel a fény,
foszlik a vágy, de az illatod őrzöm,
*„mintha azzal is több volnék nélküled.”



(*Mészáros László, Utolsó érintés)

Vágvölgyi Attila: 
A földhöz köt minden - Nem köt semmi sem


Óbis Hajnalka: A földhöz köt minden


Úszva a szélben,
a finom szövésű légben,
megkapaszkodnék
a holdfény gyökerében,
ága ha nőne - időnek lombja,
sárga virág lenne 
szalagomba fonva,
levele hulltával
én is együtt hullnék,
aranyszín avarba
szelíden simulnék.



Gyulay Erika: Szürreális vágyakozás








Vaskó Ági: Csenddé fakad Nézd Kedvesem a teliholdat szerelemhintóként, hogy lebeg, látod, vágyunk csillaggá olvad, s felnyársalják lándzsás hegyek. Bíbort izzó lüktető vérünk násztáncot nem jár az érfalon, egyre fakulóbb reménységünk sárgán folyik a holdudvaron. Látod Kedves, gyengülő fényünk halványkék most márvány eres, hiába bont nyoszolyát éjünk ha nem súgod már: Szeress! Szeress! Oly hideg az álmatlan hajnal, szakadt húron nem szól altató, bár csak elérnélek ajkammal, lennék párnád, lennék takaród. Nézd Kedvesem a teliholdat, fényezüstje már csenddé fakad, búcsúcsókja az égre olvad, s porrá égeti vágyszárnyamat. 


Kagyerják Attila Tamás: Látogató




Zajácz Edina: Könnyű álom



Sérthetetlen messzeség a vállad.

Akár gyöngyharmat a hegytetőket,

éjjelente fénnyé mosdatnálak.



Lángszirmú sugaraidtól égek.

Mint könnyű álom sejtfalaidon,

dacos csendje lettem a hűségnek.



Fekete az inged, tűz az arcod.

Gyenge ujjaim közt levetkőzöl,

s megcsókolsz rajtam minden szilánkot.



Mert éhes voltál, megetettelek.

Sóhajod sóvárgom nemsokára,

óh gőgös szívek hová lettetek?



Hídvégi Andrea: Cseppnyi világ






Ligeti Éva: Cseppnyi világ


Harmatcseppjében 
cikázó világ,
ágrügyek ágyán 
rezdül a virág.
Fátyoltükrére
gyémántfényt feszít,
mindent megmutat,
s aztán elveszít.




Jeles Teréz: Muzsikál az erdő













Lupsánné Kovács Eta: Mesés erdő 




Összeboruló fák koronája 
a kort vigyázza, a miliőt, 
századok óta váltja ruhái,
szűri a létet, és az időt.

Erdőországnak minden lakója

-titkok tudója- éli a mát, 
harcol a létért, vízért, a fényért, 
naponta vív meg újabb csatát.

Patak tündére mossa a sziklát, 

egy korhadt szilfát épp átkarol, 
gyengülő kérge lassan enyészik, 
vasfogú léttel küzd, még dacol. 

Több ezer levél rezzen a fákon, 

mint égi-vásznon a csillagok, 
erdő lakói koncertet adnak,
messzire szálnak a dallamok















Balázs Zsolt: Tükörhasadás








Doktor Virág: Gondolatfonál





A Nap eloson. Elbújtatva fényét



elszunnyad e szikrázó szembogár.


Párnára hajtja mindenki fejét,

kit nem tart éberen gondolatfonál.

Feslett ingét kitűrve leng a csönd,

hánykolódva függeszkedik rojtjain

néhány nyugtalan-lázadó föltevés,

mint tűzhányó az elme romjain.





Almási Zsuzsanna: Rozsdásodó emlékek




JAZ: Zsiráf az

- Zsiráf az!
- Nem, fiam. Vénült kút csupán.
Most mi van, miért nézel bután?
- Zsiráf az! Te vénülsz, Apám.


Nemes Zoltán 'mettor': Út







Vermuth Attila: Mysterium


 Miből volt koronája,
 hogy a lehajló fej kibillentette
a Napot?

 Miből volt palástja,
 hogy a vérző test érintetlen maradt
a sakáltömegben?

Miből volt jogara,
hogy a gyönge kar kettészelte
a valóságot?

Nem tudom.
De még kezemben van
a kalapács.








Diós Magda: Fohász





Vázsonyi Judit: Könyörgés

Milyen közel, s mily távol az ég...
úgy a fiam, úgy a lányom,
folytatásom, véreim ők
tebenned Uram.
Kérlek, éltesd, növeld, tápláld
magjaimat.
Bimbózzanak, teremjenek
s tartsanak meg - ha korhadok - 



csak hitemet, csak reményemet,



bennük én, mint szereteted,



kérlek, Uram!



Hadd lehessek!





Gyulay Erika: Szürreális várakozás





Mészáros László: Maréknyi végtelent


Majd az irgalom kezére ad a csend.
De tudom, ez az éj sosem ér véget,
bár sötéten hideg, mégis megéget.
S lángszalagként, egy maréknyi végtelent


kibontott hajad lágy selymébe kötök.
S amíg néhány emlékképet összetör
a káprázattól beomló szemgödör,
csak szívem megalvadt árnya füstölög.


S mélyében elárvult, néma közeled
kér az utolsó pillanatnak nevet.
Fázom, és hiányod újra kitakar.


Hajnalodik, nyílt seb az égen a nap,
de rettenetesebb az, hogy vártalak.
Csönd fénylett szememben, kezedben jogar.




Ajándékba kaptuk: 




Fecske Csaba: Nem jön senki



Zúg az erdő, szél cibálja,

holt levél hull dús avarra.

Sas kering, az ég királya,

fönn a kéket fölkavarva.



Holt levél hull dús avarra,

cserjében zörög a dúvad.

Fönn a kéket fölkavarva

hangos vadludak vonulnak.



Cserjében zörög a dúvad,

a földet a dér belepte.

Hangos vadludak vonulnak

messzeségbe beleveszve.



A földet a dér belepte,

nem hallik már sehol ének.

Messzeségbe beleveszve

homály lepi a vidéket.



Nem hallik már sehol ének,

szél az ágat megzörrenti.

Homály lepi a vidéket,

az ösvényen nem jön senki.

Ecsetelés

/Képes írások/

kitakARTtuk

/Galéria/

SatÍrok

/Képtelen írások/

Pályázat

Új kiadványunkba jelölt alkotások

Fórum

Új témát szerkeszőink indíthatnak.