(
*
Fordított kép
A buján bozontos őserdődre zummol a gép,
s az árnyak alatt feltárul egy tirke-tarka kép.
A káprázat színes tufáit mutatja a táj,
Szivárvány-tükrű kövek, ámulva nyílik a száj.
A selymes mohák keretezte bársonyos szövet
elenged, s a kábult szembogár fehér fényt követ,
és lám, a teremtés küszöbén vérérfeszület
fogad, hol fájó útjáról tér majd meg a szület.
Ámor íjja pendülj hát, és lődd ki azt a nyilat!
Jöjj át szülemény, kapud lesz e megváltó nyillat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése