SÉTA A PARKBAN
( Láng Ernesztin Életportré című festménye elé )
Ma is, ahogy minden reggel átsétál a parkon,
Egyedül járja be a megszokott utat,
Meg-megpihen olykor egy ismerős fa mellett,
Ilyenkor - emlékek között kutat.
Korábban kettesben mentek ki a parkba,
Együtt andalogtak végig sok nyarat,
Ám párja eltávozott, még tavaly a télen,
De ma is találkoznak - ott, a fák alatt.
1 megjegyzés:
Életpor
Haja helyén hamu,
majd fellángol újra egy ősz,
és nélküle egy kedd és egy augusztus.
Néma ruhája fakul.
Leül a fotel sírkövére,
kezéből a szatyor jellemzően kihull.
Hervadatlan erdőkbe
hord harcokat, szerelmet,
mielőtt nevére faragott követ ejtenek
Megjegyzés küldése