Sajnálkozó madarak
Nyár aludt a futó fák alatt,
madarak árnya felszelte őket,
megbabonázva repültek haza:
vörös örvényben felnyíltak a földi évek.
Tűzeső, izzás, fellobbanás,
fokozni mindent oly emberi,
csupaszon dobognak a szív műtőasztalán,
majd veríték -párnákból kelnek ki.
1 megjegyzés:
Őstelevény
Kifoszthatod a fényt, a rendet,
Anyagról lefejthetsz minden anyagot,
Elvehetsz teret, elvehetsz időt,
De - ami volt Mindenek előtt –
Káoszt a káoszból ki nem foszthatod.
Megjegyzés küldése