( Lőrincz Mária Magdolna azonos című festménye elé )
Egy habos kávé
Ma erre még telt nekem.
Itt áll az asztalon - de csak bambulok - és nem mozdul kezem
A hab alatt elhűl a barna lé,
S a csésze aljára is biztosan kiült már a zacc,
Emlékezem, és felrémlik múltamból egy-egy számomra kedves arc.
Akiket szerettem, akiket elnyeltek már a tegnapok,
Tudják-e ők vajon, hogy én, én még itt vagyok?!
1 megjegyzés:
Arra gondoltam...
...bekövetkezett a teljes pangás?
Akkor konkrét ok miatt éreztem selyemben, bársonyban magam,
ma ízléstelenségre vall kopottas ruhám, a kitárt
ajtajú ruhásszakerény, érzem, ama test hogyan vált át anyagra,
s a sziszegő idő hűvös vizsgálótermében
mellemet a gumikesztyűs halál markolássza.
Megjegyzés küldése