Gyöngyvér Bartók Andrásn:
*
Idő-zavar
A tér közepén a bitófa megnyikkan,
kőrben a népek lihegve sietnek
nem tudja senki mi az, hogy hittan,
vakkirály már minden eretnek
bronz kötelén pendül az emlék,
vérbe borulva mind a tekintet
bábjátékos húzza zsinórját, s roppan a kellék,
ősi porokból készül a hintet…
A tér közepén a bitófa megnyikkan,
kőrben a népek lihegve sietnek
nem tudja senki mi az, hogy hittan,
vakkirály már minden eretnek
bronz kötelén pendül az emlék,
vérbe borulva mind a tekintet
bábjátékos húzza zsinórját, s roppan a kellék,
ősi porokból készül a hintet…
1 megjegyzés:
Üzenet síri világból
Az életemből kiválasztódik
egy történet, képzeld csak úgy,
mint vért, ha létfontosságú
szervek membránjain filtereződik,
- a rongálódás távlatában is.
Enyém ez? Lehetséges megoldások
ütköznek a szív érfalaihoz
a lélek befolyása miatt.
A történet érzéseimből kitakar,
- úgy a test vacog.
Üvegtest jégtakaró alatt.
Remeg, mint ki bánja, hogy eltaszít
és befogad, majd megfizeti korábbi
könnyelműségek árát, 1:1-ben vált át
- szívfájdalomra.
Megjegyzés küldése